Talán kijelenthetjük, hogy az internet az emberiség legcsábítóbb és legigézőbb alkotása. Evolúciós ösztöneink, például a keresés, megnehezítik, hogy ellen- álljunk neki.
Nem kevés időt töltünk naponta azzal, hogy megnézzük a telefonunkat, és a közösségi média posztjai között böngésszünk.
Felmérések szerint az internethasználók 14 százaléka nem tud a hálózattól elszakadni pár napra sem, 9 százalék megpróbálja eltitkolni szerettei elől, ha csak „lényegtelen” időtöltés céljából ül a gép elé, 8 százalék pedig beismeri, hogy a problémái elől menekül, amikor internetezik. A 24 órára telefonjuk nélkül hagyott emberek 53 százaléka elvonási tüneteket is produkált: dühösek, türelmetlenek, ingerlékenyek lettek.
Példàul, amikor a telefonunkat ellenőrizzük, vagy internetes szörföléssel, játékokkal töltjük az időt, akkor ténylegesen egy másik környezetben vagyunk. Mintha máshová mentünk volna. Nem vagyunk jelen a szó valódi értelmében, es az online vilàgban fellèp az időtorzító hatàs.
De valojában ezek az eszközök többet ígérnek, mint amennyit nyújtanak. Ahelyett, hogy hatékonyabb úton jutnánk el az élet lényegéhez, ezek maguk válnak a lényeggé, miközben kiszorítanak a látókörünkből az értékes pillanatokat.
Az internetfüggőség nem ok a gyermeknél, hanem következmény.
Miböl làthatom, hogy a gyermekemnek problémàja van az internet hasznàlattal?
· Nem tud másra gondolni, mint az internetre, mikor nincs gépközelben.
· Nem tudja kontrollálni az internet előtt töltött időt.
· Ingerült, és türelmetlen, mikor nincs gépnél.
· Nem mond igazat, ha arról kérdezik, hogy mennyit internetezett
· A tanulmányi eredménye romlik
· Baráti kapcsolatok megváltoznak, kevesebb lesz a régi barát, megszűnnek az eddig megszokott szociális tevékenységek (edzés, találkozások a barátokkal).
· A virtuális világ előnyben részesítése a valósághoz képest.
Mit tehetünk?
Ha gyermeke világába már túlzottan beférkőzött az internet, akkor egyfajta elkülönülést észlelhet. SegÎteni kell kinyitni azt a burkot, amit a gyermeke épített maga köré. Beszélgetésekkel, bátorítással, alternatívákkal, pozitív visszajelzésekkel.
Ugyanakkor a gyermek akkor tud a leghatékonyabban alkalmazkodni az új környezethez. ha elegendő információval rendelkezik – alaposan ismeri az új környezetet, tanulmányozza azt, és tisztában van a veszélyeivel és a buktatóival.
Az intelligens alkalmazkodáshoz arra van szükségünk, hogy alaposan ismerjük magunkat, és megtanuljuk, hogy miként hat a cybervilág a viselkedésünkre. Azon gyermekek számára, akiknek nehézséget okoz, hogy kontroll alatt tartsák a viselkedésüket, vagy koncentrálják a figyelmüket, vagy hajlamosak a kényszeres viselkedésre, vagy egyszerűen csak impulzívabbak másoknál, a cyberközeg komoly kihívást jelenthet. Ők sokkal sebezhetőbbek az online térben. Ha hajlamosak az impulzív viselkedésre, különösen vigyáznunk kell.
Ezért is hasznosak a tudatos internethasznàlatra nevelö tanfolyamok, konzultációk.A gyermekeink sorsáért közös a felelősség és nekünk kell hiteles példàval jàrnunk.
Felhasznàlt irodalom:dr Mary Aiken/Cyber Csapda
Hungarian 
English