Az érzelmi magányosság érzése akkor jelenik meg , ha valaki nem képes elegendő érzelmi intimitást kialakítani más emberekkel . Ez már gyerekkorban elkezdődhet , ha a szülők olyannyira magukkal vannak elfoglalva , hogy gyermekeik egyszerűen láthatatlanok számukra , de előállhat felnőttkorban is , amikor egy érzelmi kapcsolat megszakad . Ha valaki egész életében ezzel az érzéssel küzdött , akkor nagy a valószínűsége annak , hogy gyermekkorában nem kapott megfelelő érzelmi reakciókat a szüleitől .
Érzelmileg éretlen szülők mellett felnőni magányos tapasztalat . Az ilyen szülők más szempontokból gyakran megfelelően gondoskodnak , gyermekeik nem szenvednek hiányt a táplálkozás , a fizikai biztonság és a testi egészség terén , ha azonban mindemellett nem kapnak szüleiktől szilárd érzel mi kapcsolatot is , tátongó hiányt fognak érezni érzelmi biztonság helyett . Az az érzés , hogy mások számára láthatatlanok vagyunk , éppolyan alapvető fájdalmat okoz , mint a testi sérülések , ám az érzelmi magányosság nehezen megfogható és nagyon magánjellegű tapasztalat , még csak leírni se könnyű . Hasonlít ható egyfajta ürességhez , a világban való egyedülléthez . Van ,aki egzisztenciális magánynak nevezi , de ha valaki így érez , annak valójában a gyerekkori családja az oka . Egy gyerek képtelen azonosítani az érzelmi intimitás hiányát a szüleivel való kapcsolatában , ezt a fogalmat még nem tudja megragadni . Amit érez , az a mélyről fakadó üresség , mivel a gyerekek ezen a módon tapasztalják meg a magányosságot . Egy érett szülővel a gyerek megteheti , hogy ami kor magányosnak érzi magát , hozzá fordul szeretetteljes kapcsolódásért .
Ha azonban a szülő tart az erős érzelmektől , a gyerek azt tanulja meg , hogy szégyenkezzen , valahányszor vigasztalásra lenne szüksége . Amikor az érzelmileg éretlen szülők gyerekei felnőnek , a mélyről fakadó ürességérzet megmarad bennük , még ha felületesen szemlélve kielégítő életet élnek is . Magányosságuk is megmaradhat felnőttkorukra , ha önkéntelenül is olyan párkapcsolatokat választanak , amelyek nem adják meg számukra a valódi kapcsolódás élményét .
Jóllehet iskolába járnak , aztán munkát vállalnak , megházasodnak , gyerekeket nevelnek , közben mindvégig nyomasztja őket az érzelmi el szigeteltség érzése .
Ha ennyire fájdalmas az érzelmileg éretlen szülők mellett el töltött gyerekkor , vajon miért választanak sokan felnőttkorukban hasonlóan frusztráló kapcsolatokat ?
Nos , agyunk legprimitívebb része azt üzeni , hogy ami ismerős , az a biztonságos ( Bowlby , 1979 ) .
Az ismerős helyzetek felé tendálunk , mivel azokban már tudjuk , hogyan kell viselkedni . Gyerekként nem ismerjük fel szüleink korlátait , mivel ijesztő lenne számunkra éretlennek vagy alkalmatlannak látnunk őket . Sajnos azonban , ha letagadjuk a szüleinkkel kapcsolatos fájdalmas valóságot , a jövőben sem leszünk képesek felismerni a hasonló módon fájdalmas kapcsolatokat . A tagadás az oka annak , hogy újra meg újra beleesünk ugyanabba a csapdába , hiszen nem merjük , nem akarjuk észrevenni , hogy már megint ugyanaz következik .
Rèszlet / Lindsay C Gibson /
English 
Hungarian