Szeretnem megosztani John Bradshow csodálatos gondolatait a szégyenről mint a függőségek oka és táplálòja .
A neurotikus szégyen minden függőség és szenvedélybetegség gyökere és táplálója. A függőség általános meghatározása véleményem szerint a következő: „hangulatjavító élményekhez fűződő patologikus kapcsolat , amely az életre nézve ártalmas ” . A függőséghez köthető hajszoltság a lerombolt énre vezethető vissza, ahhoz a hithez , hogy az egyén alapvetően hibás , defektes. A függőség , melynek tárgya lehet valamilyen szer vagy egy tevé kenység ( például munka, vásárlás vagy szerencsejáték ) , valójában egy intim kapcsolat kialakítására tett kísérlet . A munkaholista a munkájával , az alkoholista az italával folytat szerelmi viszonyt. Mindkettő megfelel arra, hogy megváltoztassa az egyén hangulatát és elterelje a figyelmet a magányosságról , valamint a szégyen okozta állandó gyomorgörcsről . A függőség minden formája romboló hatással van az életünkre , ami további szégyent szül, ez a szégyen pedig újabb hajtóerőt jelent a függőségnek . A függők ezt a körkörös folya matot nevezik mókuskeréknek . Jómagam azért ittam régen, hogy megoldjam az ivás által oko zott problémákat. El akartam menekülni a szégyen okozta magány tól és fájdalomtól, de minél többet ittam , annál jobban szégyelltem magam . A szégyen szégyent szül. A kör azzal a téves hiedelemmel kezdődik, amin minden szenvedélybeteg osztozik , vagyis hogy senki nem akarhatja és szeretheti őt olyannak , amilyen. Valójában a függők sem szeretik , inkább csak megvetik, lenézik magukat . A mélyen belsővé tett szégyen hatására torz gondolatok születnek, amit gyakran leegyszerűsítünk arra , hogy „ jobban leszek , ha iszom, eszem, lefekszem valakivel, több pénzt keresek, keményebben dolgozom stb”. A szégyen hatására az egyén Kellog szavaival élve már inkább csak cselekvő, mintsem létező. Önértékelésünk ilyenkor sosem belülről fakad, hanem a külső visszajelzések függvénye . Az adott szerrel vagy tevékenységgel kapcsolatos kényszeres gondolat már maga az első kedélyjavító lépés, hiszen a gondolatok kiemelnek minket az érzelmeinkből. A kényszeres gondolatok után jön a második kedélyjavító lépés, az „acting out „, vagyis a függőség rituáléja. Van , aki a haverokkal iszik, van , aki a kedvenc búvóhelyén eszik, mások pedig alkalmi szexpartnert keresnek. A rituálé akkor ér véget , amikor lerészegedtünk , jóllaktunk , kielégültünk vagy elköltöttük minden pénzünket stb . Ezt követi a szégyen viselkedésünk és annak romboló következményei miatt , legyen az másnaposság , hűtlenség , lealacsonyító szex , vagy üres pénztárca . A metaszégyen fázisa az érzés kiszorítását jelenti , amikor az önmagunk miatt érzett szégyent átalakítjuk a konkrét tett és annak következményei miatt érzett szégyenné . Mindez tovább erősíti a szégyen identitásunkra gyakorolt hatását . ” Rossz vagyok , valami nem stimmel velem ” – a megakadt lemez egyfolytában ezt ismétli . Minél tovább szól , annál inkább megszilárdul bennünk ez a téves hitrendszer. A mérgező szégyen táplálja és folyamatosan újrateremti a függőséget.
Ha beleragadt a függőség körforgásába, várom konzultáciòmon.