A ,, normális ” kifejezést ezek szerint akár el is felejthetjük . Maradnak azonban a kérdések , melyek által valamennyien végiggondolhatjuk saját gyermekkorunkat .  Vajon gyermekkorunkban a szüleink megöleltek – e minket és egymást ? Fel tudunk – e idézni olyan konkrét esetet , amikor valamilyen problémánkkal egyik szülőnkhöz fordultunk , s meg is hallgatott bennünket ? Ölbe vettek – e , ringattak – e minket annak idején ? Rendszeresen elmondhattuk – e otthon , hogy mi történt aznap az iskolában ? Voltunk – e együtt gyermekek számára érdekes helyeken? Voltak – e közös tevékenységeink , elfoglaltságaink ? Más szóval , ha most visszatekintünk a múltba , úgy érezzük – e , hogy szüleink érzelmileg elérhetők voltak számunkra ? #aszeretetválasztható