A Dohanyzàs

A Dohanyzàs/részletek dr Robert Lefever , A dohànyzàs cmü könyvéböl /

Nem voltam én sem màs, annak idején dohànyoztam, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy az érzés miszerint mindenfajta függőségtől szeretnék megszabadulni, elég hamar megérintett, és felépülésem elsö évében abbahagytam a nikotin hasznàlatot, utat engedve a érzelmem valós megéléséhez.
Engedjétek meg hogy had osszak meg veletek pàr zseniàlis es hasznos gondolatot dr Robert Lefevertöl a dohànyzàssal kapcsolatban. Lehet sokakban ellenérzeseket vàlt majd ki, viszont egy éles tükröt tart elénk.

Gyakran azért kezdünk el dohányozni, mert kellemesen akarjuk érezni magunkat barátaink körében, és általában mások társaságában. Felnőttnek akarjuk érezni magunkat.
A cigaretta nagy szélhámos. Egyéniséget és kreativitást ígér, miközben inkább egységesít.
Az újabb cigaretta ismét hamis magabiztosságot kelt. Ennek az azonnali jutalomnak azonban ára van: amilyen mértékben a magabiztossá válunk, ugyanolyan mértékben vesztjük el bensőséges kapcsolatokra való képességünket. Azzal, hogy elnyomjuk érzéseinket, és vonakodunk attól, hogy saját érzelmi problémáinkon dolgozzunk, elveszítjük a képességet, hogy tanuljunk tapasztalatainkból. Az érzelmi élet zavarossá, nyomasztóvá válik, ha elfojtjuk természetes érzéseinket.
Elsőre az az állítás, hogy a dohányosok nem tisztelik önmagukat, hamisnak, ostobának, sőt abszurdnak tűnik. Az élet számos más területén rengeteg dohányos nagyon is felelősségteljesen viselkedik. Ám éppen erről van szó: a függőség nem morális gyengeség, vagy romlottság, hanem önpusztító kényszer, még olyanoknál is, akik egyébként nagyon erős akaratúak és felelősségteljesek. 
A dohányosok gyakran ugyanígy érvelnek: szükségük van a cigarettára ahhoz, hogy hatékonyan teljesítsenek a munkájukban, vagy más tevékenységekben.Az állítás: „szükségem yan egy cigarettára ahhoz, hogy normálisan tudjak dolgozni” világos beszéd – a függőségről szól.

A függőség diagnosztikai jellemzőinek teljes listája, bármilyen csatornán jelentkezzék is, a következő:

1.Vivódik, hogy használja, vagy ne használja.
2. Jobban szereti egyedül használni, vagy a magányos használat jobban kielégíti.
3. „Gyógyszerként” használja, hogy ellazítsa, lenyugtassa, vagy stimulálja önmagát.
4. Elsősorban a hangulatmódosító hatás kedvéért használja.
5. Védi a „készleteit”, idejét, energiáit, pénzét az adott dologra fordítja. 
6. Ismételten többet használ, mint amennyit tervezett: az első használat kiváltja a következőt. 
7. Másoknál többet bir az adott szerből/eljárásból, anélkül, hogy magától értetődő kezdeti károsodások jelentkeznének nála, bár idővel ez a „tolerancia” elvész.
8. Folytatja a használatot a folyamatosan súlyosbodó káros következmények ellenére
9. „Drogkereső” viselkedés, keresi az alkalmakat a használatra, egyre inkább elutasít olyan tevékenységeket, amelyek kizárják a használatot.
10. Drogfüggő viselkedés, az addiktív szer vagy eljárás „kell” ahhoz, hogy hatékonyan funkcionáljon.
11. Amikor megpróbálja kontrollálni a használatot, keresztfüggőség jelentkezik más szer vagy eljárás felé.
12. Folytatja a használatot, annak ellenére, hogy mások emiatt ismétlődően kifejezik komoly aggodalmukat.A függőségnek ezek a jellemzői éppúgy alkalmazhatóak nikotinfüggésre, mint bármilyen más függőségre.

 

A függőséget nem az határozza meg, hogy az ember mit használ. vagy mennyit használ, hanem sokkal inkább az, hogy milyen célra használja a hangulatmódosító szert vagy eljárást. Egyszerűen szólva, a függők éppen ezért használják a hangulatmódosító szereket vagy eljárásokat: hogy megváltoztassák a hangulatukat, azt, ahogyan éreznek.